A mai blogbejegyzés Vendég poszt: Milánkovics Kinga, a Tudatos Öregedés project Társalapítójának tollából. Kinga testvérével, Milénával kezdett bele ebbe a társadalmi szempontból is fontos kezdeményezésbe – csakúgy, mint mi Erával a „Jövőre fiatalabb” Mozgalomba. Hiába, az öregedés témája jelentős – és egyre inkább fókuszba fog kerülni. Nem lehet „csak úgy” szemet hunyni felette – hisz az öregedő nyugati társadalmak, az idősek növekvő száma égető kérdéseket vet fel! Nagy örömünkre szolgál, hogy a Kinga-Miléna testvérpárban e témában hasonlóan gondolkodó, az életüket tudatosan és felelősségteljesen élő és ezt tanító Nőket ismerhettünk meg! Kinga írása érdekes bepillantást enged egy, a hétköznapjait Máltán és Angliában élő, 50-hez közeledő, elfoglalt, ám tudatos mai Nő sporthoz való kapcsolatáról. Jó olvasást !
Változó kor, változó test. A mozgáshoz való viszonyom evolúciójáról szeretnék írni, illetve arról, hogy mindez hogyan alakul az Életközépi Változás élettani és lelki folyamatai között.
Nagyon népszerű és divatos mostanában a középkorú nők között az egészséges életmód és a testmozgás, rengeteg új módszer, elmélet, irányzat van. 40 felé és afölött nagyon sok embernek világossá válik, hogy az egészség megőrzése, a test állapotának karbantartása illetve javítása tényleg fontos. Sokan ilyenkor kapnak észbe, reflektálnak a testük – adott esetben elhanyagolt – állapotára, és kezdenek „életmódváltásba”.
Megfigyeltem azt a jelenséget is, hogy olyan emberek akik korábban elég masszívan elhanyagolták a testük, egészségük állapotát, nagyon intenzív diétákba, sportirányzatokba fognak és ugyanúgy nem kíméletesek a testükkel, ahogy korábban sem voltak, csak most ugyanezt az „egészséges életmód” égisze alatt teszik. Az exorexia immár létező fogalom és új önbántási forma. Azok az emberek, akik csak simán és higgadtan szeretnének egészségesen élni, esetleg életmódot váltani, könnyen összezavarodhatnak a sokféle hangos és reflektálatlan, profitorientált irányzat, önjelölt és nem minőség-biztosított, adott esetben simán exorexiás “influenszer” között.
Az én megközelítésem a saját testemhez és a változó kor testmozgási szempont-rendszeréhez némiképp máshogy áll össze. Olyan módon, ahogy erről a mostanában látható és hallható hangos tendenciák között nem szoktam olvasni.
Pedig egyébként látom, hogy sokan vagyunk ezzel hasonlóan. Kifejezetten sok korombeli nőt ismerek, akiről úgy tapasztalom, hogy hasonló szellemben törődnek magukkal. Csak erről ritkán esik szó, mivel nincs különösen nagy újdonság-ereje az életükben. Ők azok a nők akik a gymben első körben szinte láthatatlanok. Nem is a legfiatalabbak, nem is a legfeltűnőbbek, nem is a legszebbek, nem is harsányak. Csak tök erősek és nagyon harmonikus a testük, a sokszor nem túl trendi ruháik alatt. Viszont a plank-et meghökkentően sokáig tartják a szőnyegen és csak ritkán szigorú hívei kizárólag ennek vagy annak az irányzatnak, de akkor annak általában valami komoly egyéni táplálkozási vagy testi oka van.
Elöljáróban elmondanám, hogy nagyon sokat vagyok idős emberek között, idősgondozóként is dolgozom évek óta. Figyelem az öreg emberek testét, testi nyavalyáit, elváltozásait, mozgásszervi bajait. Azokat a tényezőket, amik hátráltatják őket a testük szintjén. Részben ezekből a tapasztalatokból merítem azokat az elképzeléseket, amelyeket a saját magam számára követendőnek tartok.
A másik, hogy az eddigi életemben viszonylag egészségesen és tudatosan éltem, mozogtam, sportoltam, és normálisan táplálkoztam. Soha nem voltam túlsúlyos, mindig odafigyelve tartottam mederben a kilóimat, a testem állapotát. Egyelőre nincs komoly betegségem, vagy olyan körülmény ami a mozgásomat gátolná. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy ezek sajnos bármikor beüthetnek.
Ilyenformán úgy érkeztem meg a változó korba, hogy un. „életmódváltásra” nem volt szükségem. Mégis igaz az, hogy a változó anyagcsere, a hormonális átalakulások, a testem lassan 50 éves használata meghozta azokat a szempontokat, amelyek fényében néhány lényeges változást bevezettem a táplálkozásomban és a testmozgási rendszeremben.
Nem vagyok szakember, sem táplálkozási szakértő, amiket mondok azoknak nincs „szakmai” megalapozottsága. Ezek csak egy hétköznapi nő konklúziói a saját életének vezetésével kapcsolatosan. És mivel mindenki elég egyéni utakat jár be 40-50+ éves korára, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy még ha meg is figyeljük más emberek stratégiáit, a jó és a rossz tapasztalatokat, ötleteket, mintákat, azokat mindig vonatkoztassuk a saját igényeinkre, lehetőségeinkre, bíráljuk őket fölül, és ezek alapján vállaljunk felelősséget a saját életvezetésünk keretrendszeréért.
Melyek azok a legmarkánsabb tényezők, amiket a változó kor hozott?
- A klimax tünetei közül számos. Az egyes tüneteken túlmenően ez azért is fontos, mert a korábbi testkarbantartási rendszerem paramétereinek fix pontjai közül sok szertefoszlott. Hirtelen sokféle testi és lelki tünetem lett és nem volt könnyű meghatározni, hogy mi mit jelent és főképpen hogyan jó rájuk reagálni. Újra kellett tervezni az egész rendszert bizonyos szempontból. A „fiatal” biológiai test elmúlt, és a „középkorú test” karbantartási rendszerét kellett létrehozni.
- Az anyagcserém úgy változott, hogy ugyanolyan életmód mellett a korábban bevitt táplálék elkezdett súlygyarapodást eredményezni. Ez egy gyakran leírt jelenség, de a megoldása valójában elég egyszerű: kevesebbet kell enni… És lehetőleg semmi fölöslegeset, különösen nem fölöseges kalóriát. Nem véletlen, hogy az öreg emberek már alig esznek mennyiségeket. Mivel ezt időben realizáltam, és módosítottam az étkezési szokásaimat ezek fényében, így ez végül nem okozott problémát.
A mozgással kapcsolatosan így nem kellett külön fogyókúrába vagy markáns testátalakításba kezdeni. - Érzékelem azt, hogy az ízületeim érzékenyebbek a túlterhelésre, és általában is a testem sokkal érzékenyebben reagál a stresszre, a fáradtságra, ha nem melegítek be rendesen és rossz mozdulatot végzek, ha túlterhelem, ha nem terhelem eléggé. A műszer érzékenyebb lett, több törődést, figyelmet és odafigyelést vár tőlem.
Hogyan és hova befolyásolja ez a testmozgásomat
Korábban a testmozgásomnak a célja az volt, hogy kondiban legyek, ne essek szét, bírjam a strapát. De ezek nem voltak ilyen tudatos célok, inkább csak úgy simán a testmozgás, a sport része volt az életemnek, mert miért ne. Nyilván pontosan tudom, hogy ez mennyire fontos, meg jó és élvezetes, tehát csináltam, de nem voltak olyan nagyon átgondolt és tudatos szempontok. Mármint ahhoz képest amivé ez az egész most, a változó korral alakult. Most abszolút új és markáns célok vannak, mindjárt le is írom, hogy mik ezek.
Ja, van még egy fontos változás testi értelemben. Korábban a testem nem panaszkodott, csinálta amit az adott helyzet megkívánt, szolgálta/támogatta a lényem az útján. Most ez már nem így van. Teljesen egyértelműen megköveteli a magáét, és azt, hogy tartsam tiszteletben a kereteit, a határait. Ami OK, lehet tudni hogy az öregedéssel ez jár, nincs ezzel baj, csak meg kellett találnom ezeket az új módszereket és szempontokat.
Tehát a testmozgásom céljai, a korábbiakhoz képest
- Úgy mozgatni a testem, hogy az segítse felkészülni a valódi öregkorra. Pl. a törzs izmaira, a mélyizmokra több figyelmet fordítok, az állóképességre, a tartásra is. Tehát kifejezetten előre dolgozom.
- A másik, hogy úgy mozgatni a testem, hogy az ne élje fel a saját jövőjét. Tehát igyekszem a korábbiaknál kevésbé terhelni az izületeket, nem túlterhelni a szívemet, a keringésemet.
- Őrizni és fejleszteni a rugalmasságot, nyújtásokkal, megfelelő tornával.
- Külön fontosnak tartom a lábak karbantartását. Erről kevés szó esik így kiemelten, én is csak onnan jutottam erre, ahogy az ügyfeleimet láttam, a lábaikat és a járásukat, a mobilitásukat. MENNI tudni nagy kincs, a mobilitás elvesztése óriási életminőség és autonómia-veszteség az öregedés során. Ennek szellemében pl. a magam részéről kerülöm a futást és főleg a nagyon hosszú távú terhelést a lábon, a térdeken. A lábfej izmainak, keringésének és állapotának fenntartása is szerintem nagyon fontos és kevés figyelmet kap.
49 éves leszek, és az utóbbi pár évben a hormonális és testi-lelki belső átalakulás folyamata nagyon-nagyon intenzív volt. Úgy pár hónapja érzem azt hogy ez lecsengett, és újra egyfajta stabil állapotba került a belső rendszerem, ami köré immár egy átalkított és finomhangolt táplálkozási és mozgási rendszert sikerült gyúrnom. Olyat, ami a jelenlegi életszakaszomban harmonikus egyensúlyban tart testi és lelki értelemben egyaránt. Az egész rendszer egyébként sokkal hatékonyabb mint korábban, kevesebb ételt és energiát fogyaszt, és az a tapasztalatom, hogy ugyanúgy eredményes, csak immár egy idősödő és nem egy fiatal test rendszere.
Ami teljesen új, hogy pl. sokkal több gondot fordítok a lábaim ápolására, a hormonrendszerem testmozgásos stimulására (hormonjóga elemek), az arcom, a hátam, a törzsem izmainak karbantartására, a bőröm ápolására, a keringésem serkentésére, és a testi-lelki regenerációra (pihenés, alvás).
A konkrét mozgásformákról, sportokról, vagy akár diétáról szándékosan nem írok hosszan. Hiszem, hogy ezt mindenkinek magának érdemes kitökölni, a saját igényei, alkata, ízlése szerint. Ha valamit kiemelnék, amiről azt gondolom, hogy általános érvényű lehet az életközépi változás során, a mozgás evolúciójában, az két dolog: 1. a kíméletesebb/figyelmesebb/gondoskodóbb használata és terhelése a testnek, 2. a bizonyos szempontból intenzívebb mozgatása és rugalmasan tartása a testnek, immár az öregedésre való felkészülés szempontjai alapján. Bár ellentmondásnak tűnhet a kettő, valójában egyáltalán nem az. A kettő közötti harmónia megteremtése pedig izgalmas kihívás, és nagyon nagy a jutalma. 50 felé egészségesnek, erősnek és mozgékonynak érezni magam nagyon jó érzés, és támogatja mindazt a sok tervet amit még szeretnék megvalósítani az életem második felében, ameddig a sors engedi.
Milánkovics Kinga
a szerző a Tudatos Öregedés projekt társalapítója
